no kommment

arcod az arcomba.
szád a számba.
óvd a testem
semmi se vesszen kárba.
a percek röpke tündérszárnya
ajándékok mosolygása
egyetlen gyermeked, anyád, sógorod, véred
az vagyok csupán
az egyetlen, örök menedéked

elmélyülve nézlek
hogy talán merre
veszhetnék el újra
s kelhetnék veled
versenyre
dalra, táncra

mámorba égve.
elfelejtve, semmire se szépbe.
tündért kergetve, félve
ölelnélek, kettesben
sötétben
ha elhagyod magad
csak engem ne hagyj el

öleld át a vállam
tépd a húsom
szaggasd a vérem
ne mondd, hogy gyönyör
ne mondd, hogy méreg.

az egyetlen, mi számít,
ez a pokolkatedrális
ez a hónaptorony
hangzavar, zörej
feddhetetlen mámor
a tiéd, az egyetlen kedvesed
s lenne bár,
szerelmes hitvesed.

féltve karolom át
lenge tested
érzem az anyagot,
a keskeny eltépett órákat
a menekülni vágyó élteket
téged.

örökül mit hagyott a sors nekem
mindenért
vagy talán
a semmiért.

téged csupán
örökre téged.