bocsánat, szabad?
olykor csak ennyi.
mosolyok, könnyek, vigasztalt csecsemők,
eltévedt, bolyongó felnőttek.
kudarcok,
terek, s apró vonalak.
tenyered,tenyerem.
nincs már kenyerem,
s álmaim ha voltak
megették
a még meg nem holtak.
ha volt is
kit szerettem
feledtem, s búnak
dőlten csak nevettem.
kegyetlen volt, harcig égő,
majszoló,
nedves,
ágyazott.
tulipánéjszagú hajnalokban
lelkesen
nevető ablakokban
nénik ülnek,
s formálják sorsomat.
töltik helyettem a maltert,
ássák a kutat,
verik a kutyát.
s kiáltanak,
hogy muskátlit tessék.
muskátlit vegyenek.
virágpor nincs,
a méhek elrepültek
délnek
vagy északnak se tudja már nevét
az elhagyott idő
a percekkel elmosódott
tömör gyönyör.
hegyek. látom őket.
s látom apám, anyám,
sétálni boldogan,
nevetni,
s csak átölelt.
szorított gyengéden.
én voltam a minden.
semmi sem volt, semmi sem jelent.
csak voltam én,
s volt ő.
és átölelt.
hagymaszag terjengett a lépcsőházban
jött anyám, s hozta a vacsorát.
kis pitliben meleg teát,
s ölelt át,
egyél szentem.
nevettem,
mert egy verssor ugrott elém
mi nem volt nevetnivaló
inkább makacs, s kemény.
kezemet fogta,
s nem szívemet simította vele
nem voltak frázisok,
nem voltak üres szavak
csak átölelt,
s azt mondta
szeret.
Utolsó komik