Köd előttem, köd mögöttem,
köd az arcom, ködből jöttem.
Köd a hajnal, köd az este,
s nem pihen meg fáradt teste(m).
Köd a könnyem, köd a vérem,
köd a munkám, köd a bérem.
Köd a házam, köd az ágyam,
nekem már köd minden vágyam.
Köd az élet, köd a halál,
menedékem egy kicsiny ködbár.
Ködpiákon ingyen élek,
nevem senki, terem térded.
Poharam egy üres asztal,
ködként szállva felmagasztal.
Nevet a köd, velem, érted,
csak annyit mondok, sosem kértem.
Lehet, hogy köd cipőm, lábam,
szívem kőből, csak virágban
égő tűznél lobog máma
ködkirálynő koronája.
Végezetül vésd fel kérlek,
egy ködemberke mondta néked:
„Ködből jöttem, ködben élek,
s félek, hogy a ködbe vészek.”
Utolsó komik