összekuszálódott nedves szálak között
próbálom kibogozni AZ
életet.
mosom a húst benne,
fésülöm a nedveket,
áztatom a napokat.
mégsem tisztul a kép,
eltűnt előkerült fonalak mögé
rejtezve
tárulna elénk
a végtelen,
ha engednénk.

de elbújva semmit se látunk.
hiába keresem
láthatatlannak tetszik előttem
e hamu világ,
e portalan ébredésekkel tagolt
űr.
egyedül magánytalan
egyedtelen fajok közt
kapirgálva keresem az éjszakai holdat,
s a nappali fényt.
de nem szól,
vár rám, s hogy felnyissam szemem.

________
hát várhat.

kedves kedvetlen nevetős délutánokban
elvesznék vele, de nélküle.
üres az egész, 
mégis szüntelen nyitogatom.
ugyanis mindent megadnék azért az egy percért.

---------------
nesztelen életek között megbújva vár
s lecsap. ha majd érzi hogy kell.

egyenlőre józanságunkkal sújt le ránk.
józan,
részeges tetteinkkel büntet.
átbeszélt kihűlt életek szövetén oltja
belénk a mérget nem ígérő
esélytelenül gyilkoló mérget.
szenvedélyeink harcaiban elnevetve
nézünk rá, és könnyezünk.
a tűzért-
a tűztől.


elfeledett álmainkba sulykolt
betonhegyeket mászunk,
s lezuhanva kérdőn nézünk felé,
most ezt mért.. (?)  


(nyinának és Hédynek ajánlva soksok szerettel, csak mert eszembe jutnak erről.)