Nevetve sújt le ránk 
az arctalan
tűnj el.
Sírva mondják hogy
kellesz, de maradj.

Elveszejt egy betonblokk
mögötti eltört deszka,
egy két cipő,
szakadt ingek
kiégett kabátok.
Szétveszt a folyó tűz,
az eltűnő izzadtság 
a homlokodon.
Nem is látlak, 
de érezlek.
A fűtéscsövekben
a fülledt nyári napokon.

Ne suttogj
mert úgysem hallom meg.
Ordítok, 
hogy elég volt.
Elég volt. (nem hallod?!) 

Mostmár kellesz.