Izzadtan ébredt, szokás szerint első reggeli pillanata az volt, hogy memorizálja mit is álmodott. Borzalmas volt, megint egy át nem élhető üldözést élt ár a reggeli órákban. Kiment a konyhába és nekiesett egy tábla csokoládénak. Mindenféle gondolkodás nélkül tömte magába, boldogságot és- emlékezet, valamint álomkitörlést remélve. Bár tudta, a reggeli álmok mindig beleégették magukat elméjébe. Nincs jelentésük valójában- tudta, ezzel kell magát nyugtatnia.
Fél tábla csokoládé után mégis kitört, az asztalra borult, zokogva, fáradtan, álmosan, egyetlen szál pólójában csücsülve az ebédlőasztalnál. Nem is az álma miatt sírt már, maga sem tudta mért. Majd, - mintha előbb nem is ő lett volna a zokogó tündér az asztalnál – felkelt és halk motyogásai közepette kivonult a spájzba, a hűtőajtót vadul feltépte és nekiesett fél liter tejnek; levette az egyik edény tetejét és kivett belőle egy csirkecombot. Miután ott állva, a hűtő nyitott ajtajánál elfogyasztotta a húst, keresett még némi édességet, pattogatott magának pop-cornt, főzött egy teát, és megitta a liter tej másik felét is.
Végül eldöntötte, – körül-belül olyan döntésképp, mint azt, hogy ma reggel is fel fog kelni – hogy ő akkor most lefekszik a földre, és elolvassa a napi horoszkópot. ’Önnek ma szerencsés napja lesz, érdemes lenne lottót vennie. Párja ma elkényezteti, talán egy fürdővel, vagy valami más romantikus programmal. Mozduljon ki reggel, esetleg egy kis sétára vagy kocogásra, és csodálkozzon rá a természetre.” Hát a reggeli mozgás pipa – gondolta. – Kimozdultam a spájzba, és rácsodálkoztam a hűtő folyamatosan eltünedező darabjaira. A lottót kihagyom – töprengett. – Viszont egy jó fürdő, és az álom pasim, egy jó kis ebéd romantikával egybekötve.. Hmm, nem is rossz.
Fogta hát magát, és beszambázva a szobájába, elővette legszexibb, legizgatóbb fehérneműjét, majd bevonult a fürdőbe, akár csak egy királynő. Lassan megnyitotta a csapot, várt, amíg megtelt a kád, pár csepp olajat cseppentett bele, ledobált magáról mindent, és befeküdt a habos, vízzel teli kádba, majd beszélni kezdett, „Elég meleg a víz, bár a forrót jobban kedvelem. Sütni kéne valamit. Rég ettem fagylaltot. Tegnap a szomszéd Kati mesélte, - persze az utcán hogy hogyan töltötték az estét Gyurival. Mintha ez engem érdekelne, hogy ő mennyire élvezte, meg hogy hajnalban megint, és hogy, reggel az ő élete párja kávéval várta. Szar nekik, én reggelire csokit ettem, jobb, mint a rohadt koffein. Mindegy, ellazulok inkább, kutya egy éjszakám volt.”
Ezek után szinte elmerült a vízben, és már el is aludt volna, ha nem mászik egy dallam a fülébe. ’a lét lalala… a lét … öö nem, a szív lalala… a szív… a szív egy csigaház, apró kicsi váz..’ Imádta ezt a dalt, nem is tudta mért most jutott eszébe épp, de jólesett neki. Fogta magát, felkapta fekete csipkéjét, majd a tőle telhető legelegánsabb mozdulatok közepette kivonult a konyhába.
Kicsi hely volt, ketten is alig fértek volna el benne, ám ő mindenhogy imádta. Ez volt a boldogsága, minden, ami számított. Nekiállt főzőcskézni. Rántottát és pudingot, ezt kívánt leginkább. Hamar elkészült velük, ínycsiklandozó illatok terjengtek körülötte, ám tudta, jelenlegi helyzetét tekintve, ha most egy férfi betoppanna oda, nem a kaja vonzaná leginkább. Várt, leült az asztal mellé, két személyre tálalt, és várt. Eltelt fél óra, majd úgy döntött, hogy megeszi a saját adagját. Gyorsan befalta, amikor azzal végzett átült az asztal túloldalára. Ott éppoly mohón elfogyasztotta a Férfi számára elkészített ebédet. Majd a pudingokat is megette. Megivott fél üveg bort, csak a rend meg a romantika kedvéért persze.
Elégedett volt. És jóllakott. A tükör elé topogott, s büszkén nézett magára. Vadítóan festett. Az asztalra nézett a tükrön át, és látta a két üres tányért. ”Igen szívem, nekem is ízlett. Most a mosogatás Rád vár, én addig lepihenek, az ágyban várlak.” Elszaladt a háló felé cinkos mosollyal az arcán, a küszöbön ledobta a melltartóját, hívogatásképp.
Eldőlt az ágyban és nézte a plafont, gondolataiba mélyedve,: Igen a horoszkóp mára szinte teljesen kipipálva, a lottó úgysem számít, még csak kedd van, szombaton húzzák, amúgy is. Bámulta a plafont, majd ismét fejébe tolultak a dallamok, ’a szív egy csigaház, egy apró kicsi váz, a szív egy csigaház, egy gyönge..’ belealudt az éneklésbe, tudta úgy fog felébredni, hogy a mosatlan tányérok ott lesznek az asztalon, és ismeretlen okokból fehérnemű hever az ajtó előtt, de nem vett tudomást a dolgokról.
”Van még egy csirkecomb a hűtőben, az lesz a vacsoránk. – mormolta maga elé – Ő úgyis szereti, én meg majd nézem, ahogy eszik, ma már amúgy is egész sokat ettem, (…) mondhatni.”
https://www.youtube.com/watch?v=AYnt3z-Pb1Q
Utolsó komik