A Halál. borzalmas. vagy mégsem. mindennap szembenézünk vele. mindig. életünk minden egyes percében. csak van amikor mi magunk sem tudunk róla. de mindig velünk van. aztán egyszer eljön majd egy nap, mikor végleg szembetalálkozunk vele. és az már más lesz. más, mint ahogy elképzeltük. más, mint ahogy vártuk. más, mint ahogy szerettük volna. A Halál. a nagybetűs. fájdalmas néha kimondani, ha arra gondolunk valakit elveszítettünk. de valójában mindig gondolnunk kellene rá. mivan ha úgy halunk meg, hogy ezt vagy azt nem tettük meg, és meg kellett volna. ha meghalunk is bátran haljunk meg. úgy hogy tettünk valamit. ha meghalunk úgy haljunk meg, még ha nem is várjuk és hirtelen mennykőcsapás, még akkor is úgy, hogy előtte alkottunk valamit. valami nagyot. jót és rosszat is. de maradandót. éljünk. úgy hogy bármikor meghalhassunk. bármikor. bárhogyan. bárhol. szeressünk élni és értékeljük az életet, és váltsuk valóra az álmaink. vagy haljunk meg most azonnal. ha nem történik semmi, ha félünk, ha nem merünk akkor haljunk meg azonnal most, ha csupán elpazaroljuk az életet. de nem! teszünk valamit, mindig. muszáj! fogunk tenni. kell tennünk valamit. élni vagy halni. ez nem kérdés. de van rá válasz. alkotni. ez az egyetlen feladatunk. nyomot hagyni valamiben, valakiben. akár egy kőben, egy kis darab fában, az útmenti sárban. nyomot. talán az emberekben. de maradjon valami miután meghalunk. és ha belegondolok ha ezt akarjuk elérni, valamit hagyni, akkor egész életünkben a halálunkra készülünk?! nem. aztmondják nem. és talán tényleg nem. de ez olyan mint az hogy megmelegítetted a levest, már menned kéne enni mert kihűl ismét, de még gyorsan leírsz pár sort és csak utána. a gondolataidban, ott mellettük ott van az is hogy szaladni kell a leves miatt, ottvan. de mégis megteszed még amit akartál. leírod amit szerettél volna. lebegjen ott a füled mellett a kispolcon a halál alkotás közben is. de tudod, egy idő után észre sem veszed és mindig ott lesz. ha nem veszed észre az jóü. akár azért mert elmostak a hétköznapok akár azért mert belemerültél a célodba. akárhogy is de csinálj valamit. ne várd, érted?! és akkor majd úgy jön el, ahogy kell. vagy ahogy rendeltetett. és kérlek nesírj. meghalt, de szeretett. szóval csak örömkönnyeket lássak talán, de mást sose. nefélj, oké?? vigyáz rád. a halálod. mindig vigyáz rád, és ő tudja mikor pazarolod az életed, és olyankor talán, azthszem figyelmeztet. csak hallgass rá. mert akárhogy is, de az életed. talán csak egy része. de mégis. benne van. szóval kérlek. mit is? mire is? arra hogy ne halj meg. Ezt tedd meg. meghalnak sokan. annyian. de nyomot hagytak benned, ha fáj, akkor nyomuk van. tehát volt életük. lehetne most is gondolod, de tudod sok minden változik. mindennek van oka. nekérdezd mi. csak fogadd el. ha te eltudod fogadni, talán majd mások is, a te halálodat. ne halj meg, okés? most még élned kell! Most még vár rád valami! Haggy nyomot bennem, vagy amit a legjobbnak gondolok, haggy nyomot abban aki vagy, haggy nyomot magadban. ez a legbiztosabb.

4,615384615. undorító.

ismét helyzetjelen... minden ott van ahol lennie kéne. csak én nem. nemtudom hol kéne lennem. aztmondják vmi nincs rendben velem mostanában. velem miért nincsen rendben, másokkal mindig.(?) nemtudom. nemértem. vmit elrontottam vhol. de szeretném ha minden jó volna. ha minden a helyére kerülne. de nemtudom igazán, hol kéne kezdenem. hol van a gond. mennyitől. mióta. miért(?) szeretlek, érted...? ez a gond. ezért nemértem mert szeretném, túlzottan akarom érteni. talán ha nem törődnék semmivel sem, nem gondolnék rá akkor talán nem lenne gond. de így, minden csak fáj és én vagyok mindenért a hibás. mindent tökreteszek. legfőképp azokat a dolgokat amiket nem akarok tönkretenni. megmondod mitkéne tennem?! segítesz(?)... egyenlőre nem úgy tűnik. de majd megoldom vhogy ezt is egyedül. megpróbálom. menni fog ez is. és nekérdezd hogyan. de menni fog. megszoktam már, hogy egyedül kell. akárhogy is szeretném másképp, de nem engeded, hogy bárki is segítsen. szereted látni ahogy egyedül harcolok vele. és legtöbbször beledöglök, de téged az nemérdekel. csak hogy lásd próbálkozom. na hát látni fogod! mert nem adom fel! harcolok, addig amíg utolsót lélegzem. megértetted?... mostantól nem csak ellened és a gondok ellen, magam ellen harcolok.(!)küzdök az ellen aki vagyok, aki voltam és aki lenni akarok. megfogok halni egy nap tudom. de úgy halok meg hogy nem fogsz a pofámba röhögni. megértetted?! szóval ne is próbálkozz. ha harc hát legyen harc. vedd fel te is a fegyverzeted, mert kemény lesz. kemény és véres, nem ígérem hogy sosem kerülök kórházba és nem fetrengek majd vérben ázva a földön. de sosem fogom hagyni hogy elszálljon az életem. újra felállok megértetted?! és ha azt akarod hogy mindezt egyedül tegyem, akkor egyedül fogom. de kérlek amim  van azt ne vedd el. csak ezt ne.mert akárhogy is. összeesküvés elmélet ide, összeesküvés elmélet oda... nemérdekel. nemisfog érdekelni.csak ne mindent veszítsek el. harcolni fogok, sírni, küzdeni és mindig egy kicsit belehalni de újra támadni... ezt ígérem, de kérlek még ha egyedül is teszem ezt, amikor kórházban fekszek majd, legyen vki is aki meglátogat. csak ezt kérem. tudom ha rossz kedvedben leszel még ennyit sem kapok majd meg. de tudd bárhogy is küzdök, bármilyen tisztességtelenül is, bármelyik késem veszem fel, mindig vigyázok,(?) mindig vigyáznék belül. mert szeretlek. csak azt kérem ha egyedül is harcolok, a szívemet ne ürítsd ki, legalább ott ne legyek egyedüllakó. legalább ott ne. kérlek.

minden rendben. nem hiányzik semmi. nem hiányzik senki. minden úgy történt ahogy történnie kellett. minden olyan amilyennek lennie kell. minden tökéletes. és a legjobb. igen. pontosan illeszkedik oda ahova kell. oda, ahova nemkéne. de mégis illeszkedik. felkerült újra a helyére. mindenki azt akarja ami "akkor" volt. de muszáj a mában élnünk, hiába is akarunk bármi is, esélytelen a múltat visszakapnunk. sosem leszújra múlt. kemény az élet. de mindig minden jóra fordul. nézz csak rám. nevetek. minden rendben. sosem voltam talán még ilyen jól. sírni tudnék (örömömben).

a választ elfújta a szél.

érdekes. mindenki boldog. mindenki nevet. és senki sem vidám. nemtudom. minden jó, de vhogy senkit se látok úgy. van aki ordítva őrjöng és van aki felszívódik. 2011 csodája. igen. múltunk nincsen már. jelenünk meg még nincsen. fáradok. aludnom kéne. de nem. megcsinálom a szokásos cappuccinot és belevetem magam az életbe. a feketeség eltűnik. egyszer talán. mikor eltűnik minden. akkor majd mindenki azthiszi szép. és mindenki néz, és éget a fény, és nem kell innod, nem kell élned. minden jó lesz. minden. mint most. csak karikák nélkül. foltok nélkül.           A foltjaink nélkül. üresen állunk majd. és nemjön le a festék. nem jön majd le semmi. a bőrünk mögül kikandikál a rózsazsín kisvirág és minden arról árulkodik majd, hogy éltünk. foltok teák, cappuccinok, éjszakák nélkül. csendben. zene és emberek nélkül. úgy ahogy megszülettünk. léteztünk és éltünk. volna. de elég az ishogy küzdöttünk. és hogy talán Egyetlen Egy valaki is hitt bennünk. hogy talán Egy valaki is szeretett... mitis érünk vele. semmit. érted. ez a lényeg, hogy semmit. hogy nem ér semmit.mi is kellünk. az hogy mi akarunk e vkit szeretni. mi szerettünk e valakit. mi kedvesek voltunk e. mi kik voltunk. senki és semmi. senki és semmi sem olyan fontos mint az hogyan. hát ha engem kérdezel sehogy. nevetve. kemény fekete páncél mögött.  úgy hogy azt lásd minden a legnagyobb...

megint valami új, de valójában a legrégebbi. mindannyiunk legrégebb elkezdett múltja, legrégebb elfelejtett jelenje. nem új esély. nem más. csak egy nap. csak... érdekes. semmi sem változott, talán nem is kell. de bármikor megváltozhat minden. ha majd egyszer akarod. úgy igazán akarod. vágysz rá és kell a forró teste, a tüzes ajkainak érintése, akkor majd, ha úgy tényleg igazán akarod, akkor sikerül. és megváltozhat minden... majd ha felkészültél rá. szólj léccives. tudnom kell. hogy időben ott legyek. OTT vagy ITT. semmi sem változott. nem is fog. ha nem akarod...

ha. egy aprócska szó csak. de valamit el kell mondanom, ha sosem fogod akarni, én itthagylak. sajnálom. de nekem szükségem van rá. kell. de te nem akarod. mikor fogod?? nekem ez már egyre jobban kell. most azonnal!! szívd ki a vérem. az utolsó cseppig. és ha eltűnt belőlem minden élet, akkor majd már igazán fogom akarni! addig keresek valamit, ami helyettesít téged. de el ne felejts felhívni ha végre kész vagy rá. mert várlak. nagyon várom. akarom! csak még azthiszem nem eléggé. te sem és én sem. így nem fogunk haladni előre. de nemtudom, valahogy majd megoldjuk. ez egy új nap! segítened kell és együtt megoldjuk. ha majd már én akarom, hogy segíts, szólok énis neked. ha már nem félek. ha igazán akarom! ha...

fázok!!!!!! valaki odítsa bele a csendbe a zajba, hogy fogják már be. mert én fázok. szeretek.félni. amikor már minden túl jó. túl. túlzottan jó ez a rohadt világ. túlzottan erősek az emberek. túlzottan kevés a megértés és annyival több a fájdalom. akarom hogy jobb legyen. túlzotan gyoran menekülnék és túl lassan futok. a köntös kiesik a kezemből. nem záródnk az ajtók. bejön és megtámad. megöl. lefog lőni! félek! nem fizetek 5ezret ha csak 1500 az akönyv. nem fizetek. nincs annyi néni! nincs annyi(m) ... néni! a maga férje volt.? aki telefonált. felhívott hogy keressem meg, majd csapjam le a telefont. tegyem le. nézzem a filmet rettegjek. de találjam meg a kulcsot és a gyilkost. a fa alatt. karácsonykor.(?)  valaki mondja már neki valaki ordítsa neki hogy ne fizetek! HOGY NEM FIZETEK NEM FÉLEK ÉS NEM KERESEK SEMMIT! SEMMIT! nem hódolok be csak menekülök. szorítom a köntöst. a kérdést. a nagykapun kirohanok ami mindig nyitva van és futok. ugyanarra ugyanoda. de el . ugyanaz elől.? nemtudom. de előle elrohanni tudok csak. ha már megtámad akkor én meg megmutatom hogy tudok futni! tudok. és azt is tudom hová rejtette a pisztolyt valaki akkor még. tudom. vagy ha nem is, DE tudni fogom! amikor kell majd. félek és rohanok. de rajtam van az az átkozott pizsama. hideg van. és nálam a pisztoly. lelőhetnélek ha akarnálak. de inkább futok. mert nem stílusom a gyilkosság.

életpályájához további sok sikert kívánunk... azt basszameg. erre már csak ezt tudom mondani. egyszer mindannyian letérünk az útról, más, jobb utat keresve. s ha nem találunk akkor már a régie sem tudunk visszetérni. lézengünk, lebegünk a térüres hipertérben. az elvesztettek az elveszettek birodalmának kapujában állunk. és keressük azt a kis nyulat aki megmutatja merre volt az út. merre van anyánk s a föld hol azt mondták életpályájához további sok sikert kívánunk. egyszer valaki azt mondta. de talán már ő sem emlékszik. nem is tudni mi a helyes, a jó életpálya. az az út amin elindulsz vagy az amerre leérnél. a légüres elveszett tér ahol lebeg a tested, ahol csupán a szellem él, ott talán megmondják neked mi a helyes út. aztán már nincsen sok dolgod. áh semmi. csak meg kell várnod míg egy szerencsétlen kis nyúl, egy beteg állat is letér útjáról és odakerül majd megmutatja neked az utat. nem kell sokat tenned. csak egy ilyen állatra várni. egy lényre aki segít. minek is vársz? úgysem kerül oda más rajtad kívül.  életpályájához további sok sikert kívánunk.... azt kívánjanak... rohadnának meg. a légüres terükbe a létüres magzattalan lényükbe. a levegőt nem kapó félénk vallomásba. az eszeveszett szédült forgásba. sok sikert! AZT! MINDENKINEK!!! sokat. és sikert. BOLDOGABB új évet. boldogabb beteljesülést és reményeket... további sokat... 

ja tv. és mi még. bolondság. lassítani nemtud. de én sem értem. gyorsulni sem tudok. azt meg én nemtudok! ahogy ő lassítani nemtud. segíts már valamiért elvesződtem. félek. szeretni? nehéz. pláne ha minden percben attól félsz hogy nem ígyvan. pedig ha érzed akkor minek is más.  de én mit érzek? kell. mint a levegő. nekem az emberek kellenek. önző vagyok. kellenek. de nem is azokról van most szó. más. miért? az egész háló kötődik igaz? szenvedek itt. vergődöm mint egy kis hal a hülye hálóban ja szenvedek oszt én magam kaptam be a horgot ezaz. akkor meg mit magyarázok. ja érdekes hallgatás,  kell a csend. a lassítás a csend és béke a szerelem. az hogy fekszel és nem csinálsz semmit. csak vagy. de nem ez túl egyszerű. miért nem? kell egy pause érted? egy kis szünet azonnal. azonnal megállítható élő adás és visszatekerhető műsor. nekem olyan kell. nem akarom visszatekerni sztem. csak megálllítani amíg eldöntöm mi értelme a karácsonynak. félni nemjó. az élet pedig félelem. várj akkor az élet sem jó. kimondja. nemtudom lehet nem jó. héj. figyelsz te rám nézz már ide gyere ide nagy a csend elfogyott a csokim de adok helyette mást. a csöndem- neked adom egy részét. ha eljössz megosztom a csendem egy részét veled. csak gyere már. mielőtt eljön az ünnep mielőtt felébredek és sül a kalács. mielőtt álmodnék gyere és altass el. csak maradj csendbe légy csendbe a rádió jó a zene éltet sokszor azis csend ha szól a zene. sokszor a csend sem csend igazán. belül van. a hangerő. látod azért nem tudtad lehalkítani a tvt mert rossz helyen kerested a hülye gombokat. pedig ottvoltak csak te vagy, izé voltál megint vak nem látsz te semmit. nem is tudsz semmit. kabbe adj már hangerőt a csendemre vagy a tiédre. kié a csendünk? mindegy haggyál menj a fenébe. már nem érdekel a hangerő. a csend is gyors. a percek gyorsak. az időegység gyors. miért forog ilyen gyorsan a világ a föld körülöttünk vagy bennünk? gyors nemérted. lassíts nemlassít hát nemtom nemfigyel rám. legalább akkor tefigyelj vedd hallkabbra vagy olyan hangosra hogy ordítson. na erre lekapcsolja. ki mondta ezt neked. nem teszed amit kérek. nemérdekel hülyevagy tudom akkor menj a fenébe. én ittmaradok a csendemmel nehogy azthidd hogy nekem nincs. vagy elmegyek én. de a csendet magammal viszem. neked is kell ? vagy hiányozni fog?  szerinted ez engem érdekel. nem. téged se érdekelne nalátod megyek és viszem a csendet. csak egy baj van vinném de nemjön neki én nemkellek. akkor ennyi. megyek egyedül vagy maradok. mindegy. a hangerőszabályzókat keresem akkor, valamikor csak megtalálom. valami nekem is jár! valamim csak van.

egy nagy katyvasz az egész. semmi értelme sincs. se eleje se vége. mintha lenne eleje, megszületik és van. eleje. mint a film. elkezdődik. francokat kezdődik. csak bekapcsolod a tvt, anyád kezében  távirányító odatesz téged a minimax elé aztán egy idő után már teis lapozod de nem tudod hova csak nyomkodod a kis szarokat. doc. fekete fehér szűrt kemény infók. tv. egye meg a maga szemetét a világ. kemény ez. odatesznek és egyszerre hallasz öt szót. mivan? mivan? miii??? m? i? ki a franc tudja. egy rohadt távkapcsolót adtak csak neked. semmi mást. francokat. bele a világ szemetébe bedobtak aztán majd kimászol valahogy. néztem egy műsort. mondtak egy mondatot ordítani tudtam volna - lassítot felvételt kérek- egyenként akartam ízekre tépni a szavakat, hátha úgy meg is értek vmit. de nem volt idő. beszélt tovább a bácsi. szépvolt de csa felületesen értettem, mire elmerültem volna addigra elfelejtettem. szar. igen. kimondani is az. de ebbe dobnak bele kétévesen. mit két évesen? születésed pillanatában vagy már előbb. egy katyvaszba. ebbe a se eleje se vége műsorba. mit műsorba... dobozba. nagy szemét. a világ is az. nem értem a szavakat hogy értenék akkor egész mondatokat. lassíts. lassítást akarok.  -lassítsmárarohadtéletbe-  úgy ordítanám neki a kis pofájába. nem tudokígy menni rohanni élni lapozni az élet egy nagy tvműsor egy katyvasz és csak a tv előtt tudsz enni rohansz mint a őrültek .... hallod elütöttek vedd már észre. még ezt sem látod. menj a francba. bolond. hülye baromarcú. minek is szidlak úgy sem veszed észre. úgy sem érted meg soha rohansz mint az őrültek és nem is hallod na oszt minek papolok én itt. én sem hallom rohannék de elesek ez a baj te legalább tudsz futni én meg beleesek a saját árkaimba aztán a tvkapcsolót onnan is tudom lapozgatni ez a baj így inkább ki sem mászom onnan nézem nem rohanok ülök és nézem nézem és várok várok vmi újra és semmi. nem jön csak ülök és lapozok az m7esen elütöttek egy autót mivan? mivan? elütöttek egy autót héj maga hülye egy autót nem lehet elütni! jaaaa hogy magát ütötte el az már más. az emberek mindig elütik magukat. nekimennek az oszlopoknak amik nincsenek is ott. csak mennek

az emberek gyilkosok süketek őrültek bolondok vakok őrültek érti érted már? ár jú krézi? nemérted mi hülyevagy nembaj énis és őrült és én ülök egy árokban most is egy tv adást nézel ez nem én vagyok és ez sem tevagy de elfogod ütni magad vedd már észre az oszlopot héj lassíts lasssíts nerohanj már. hülye na nem megmondtam fogd a távirányítót most te lapozol azt nézzük amit te akarsz menj a fenébe ez nem jó megint a doc. fekete fehér szarságok. ez nem tetszik túl gyors nem értem lassíts már gyorsan beszél vmi más nyelven nem értem én ezt hülyeség nem egyértelmű kevert hallod lapozz már el menj a francba EZ TÚL ÉLETSZERŰ! lapozz már el vagy lassíts. menj a fenébe ezt én nem nézem kapcsold ki kapcsold ki nemérted?. hülyevagy én meg őrült. te nézd csak én lassan kimászom elüttetem magam, de legalább belasítottam. megpróbáltam belassítani ezt a szart. te meg csak egyre hangosabbra veszed. várj csak. milenne ha mégis ellapoznál. mondjuk egy más csatornára és akkor talán mégis maradok. basszus lapozz már el. kössz mibajod nemtetszik ez színes szép virágok vannak nemlátod. utálom őket de ezek legalább színesek.  nemérdekel. haggy békén jó? nem bírsz ellapozni már? oké akkor én elmegyek. kimászok ebből a szarból itt és elüttetem magam. vagy elkezdek ordítani hogy őrült vagyok. talán elhiszik. de lassan fogok beszélni. lassan ütnek majd el, egy lassú autó. értetted? lasssíts már és figyelj ide. francba veled engem nemérdekel nem nézem többet ezt. az életről beszéltem érted? nem nézem. nem nézem végig azt hogy nem lassít senki rohansz és én ezt nem tudom nézni! elmegyek a fenébe eddig én küldtelek el de mindig másnak rosszat nemjó elmegyek én hát. el.

Érdekes. mert látom a fényt. látom a csillogást. akár fájhat is akár szomorú is lehet. de amit elsőre észreveszek az a csillogás. látom a mosolyt a szemében. az életet. olya sok szemből hiányzik. belőlem is. egyszer aztmondták a szám mosolyog a szemem nem. egyszer egy percre az is mosolygott. másnak tűnt a világ. a színek színesek lettek, a fények élesek. nehéz volt megtartani. sikerült is elveszítenem. a fényt nehéz megőrizni. a sötétség könnyebb. de alapvetően meg lehetne ha az ember akarná. akarat. csupán ennyi az élet titka is. hogy akarj élni. hát nemtudom. de próbálok akarni.

néha késő. néha korán. néha időben. néha soha. néha mindig. néha délben.

ha meghalok is pörög majd tovább valami legbelül. egy dal szól majd, s a
szívemben a hegedűs örökké hegedül. sosem áll meg, mindig forog tovább. fekete
lyukakon át hallja majd mindenki. az élet szép is volt és szar is. az élet fájt és lopott, de az élet néha mégis adott. forog a fogaskerék. a motor elszáll. ez nem egy porsche de nevetni még
szabad. szállj velem és halld a dalt. szeretlek én téged. loptál csaltál
hazudtál öltél. mégis valamit itt hagytál a szívemben, a hegedű szavát.
vonalakat számokat éveket. nevettem nevettél sírtam sírtál. forgattál.
táncoltál velem. s én azóta örökké csak a hegedű szavát keresem...

És akkor ott fekve csak azt látod senkinek sem kellesz már, senkinek sem kellettél soha.

Ők… ott állnak az egyik cigizget a másik meg szidja. – „hát még itt sem bírod ki cigi nélkül??”  Mellettük egy ember és a családja, a nő a kisfiút vigasztalja, sír szegény. Fázik. A férfi töpreng végre valahára ő lesz az egyedüli központ egyedül a családjával. Boldog. aztán picit arrébb a kisebb embertömeg mögött két lány áll, valami fura dalt énekelnek. „ a célom az hogy jó legyek…” a zenéhez ami eredetileg szól sehogy sem passzol.. az kicsit másabb… Arrébb négy ember áll egymás mellett, fura fejet vág mind. A legszélső egy cigarettát szívogat lassan, hosszú füstöt eregetve, mellette áll valaki ő a cipőjét nézi.. „hogy utálja az ien alkalmi vacak feketéket.” Mellettük láthatóan két összetartozó ember áll, fogják egymás kezét és azon töprengenek épp találkozzanak e holnap vagy mégse. A srác nem valami egészséges és így lehet nemkéne. A környéken áll még két másik csaj,ők épp fogadnak tippmixen arra hogy vajon milesz?? Harmadnap vagy nem harmadnap… Kicsit másfelé nézve egy nő áll. A NŐ. Azon gondolkozik hogy vajon miértelme van itt lenni. Megfagy és ez itt már úgyis tökmind1. Hátulról jön egy másik, egy igazi belevaló csaj aki nem is akart eljönni de vmiért mégis. Odalép és elkezdi ütni egy üres üveggel a fát, „nesze visszakapod. Remélem fáj neked is.” Egy macska kapargatja közben a csillogóan fényesre csiszolt darabot. Senki sem töpreng azon miért vágta fel az ereit és miért ütette még így el magát. Miért?? Duplahalál ez senkit sem érdekel. Érdekes pedig. A vércseppek már az utcán látszottak és akkor jött az a kocsi. Mind1. ez senkit sem érdekel. Ennyi vót és kész. Boldogok. Felharsan a don’t worry be happy. Mindenki felpillant. Igen ez a vége. Vagy a kezdete. Boldogok. Elmennek…

mintha ott sem lett volna senki. úgytűnik Ők nem voltak ott...

Nem marad más csak a koporsó ott egymagában szinte. Négy ember megfogja a föld mélyére teszi és a benne fekvő lány örök álomra dől. Egy álomra ahol nem nevet soha többet senki. Talán ahol boldog lehet…

Csak ült és nézett. Fájdalmas perceit elsodorták az évek. Ott volt. Egy érintésre tőle. Egy pillanat csupán és vége. Nem tudott már felállni. Nem tudta hol a vége. Nem tudta miért. S van e aki érte. Ült és nézte őt. Nézte a képet. A harmadik emeleti garzonlakás fényében az árnyat. A sötétben az arcát. Visszacsengett az élet. Becsöngetett hozzá és megkérdezte mikor?Nem értett semmit. Hogyan? Mit mikor?  Elfutott. Futott utána. Egy egész nagy réten , hegyeken át. Kergette de már nem tudta mit. Kereste volna, de nem emlékezett.Egyedül volt, örökké egyedül. Még az élet is elfutott. Nem maradt más csak a kis ház fénye meg a csillagok. Bement, a lift beragadt, mint minden e mocskos házban. Sötét volt. A lámpák már rég nem égtek. Este 10kor kialudt mind és többet nem látták a fényt meg. Leült és nézte az üres tányért, a kihűlt hűtőt, az eltépett virágokat a lerombolt tornyokat. Nem volt ott már semmi. Nem tudta hol van. Nem tudta mért ott. S ki ő. Ordított. Kiordított a harmadikról. Az utcáról felkiabált valaki. - „Fogja már be.” Őt aztán nem érdekelte. Ordított. Nem ivott ma. Nem is szedett napok óta semmit. Mégis kábán nézte az eget. Felállt, gondolta megnézi eléri e a csillagokat. Nem maradt más csak a csillagok fénye. Nem látta őket. Repültek a csillagok. Meglepetten nézte. Felállt már teljesen. Fogta a párkány szélét. Megpillantotta de nem tudta megszólítani. Lentről valaki felordított: -„mi a francot csinál maga ? nem látja hogy micsinál? Valaki hívjon rendőrt. Megőrült. Ki fog ugrani.” Hirtelen meghallotta a szavakat. Nem,ő nem fog kiugrani. Ő csak megtanul repülni. Csillaggá válni. Örökké. Halhatatlanná. Csillaggá. Visszaordított: - „Nem én nem ugrok ki. Csak megkeresem az okokat. Megkérdezem a miérteket. Kiröhögöm az embereket. Megtudom, és visszatérek. Talán addigra lesz fény a lépcsőházban is. Nem folyik a víz sem teccik tudni. Már az sem. Szóljon valaki a szerelőknek. Mire visszatérek fényt akarok. Vizet, mosolyokat. És most hagyjon. Ma éjjel még sok dolgom van.” Kimondta ezt s eltűnt. Hirtelen csak egy fényes ponttá tömörödött az éjben.- „nézzék meg.” kiabált lentről valaki. -„Mégis repül.” Igen gondolta repül. A csillagok felé. Megérinti őket. És boldogan fejezi be amit elkezdett egyszer. De nem. Nem ért el odáig. Kellett volna még valami, egy boldog pillanat a földön, egy áramütés. Nem segített senki. Teste elhagyta és lelke a csillagok felé szállt. Hirtelen már lent volt. - „Mivan? Látja mégsem tud repülni maga. Még jó hogy elkaptam.” – „Jó bizony. Mert nem mondtam soha senkinek …  magának meg tudom köszönni. Megmentett az élettől. És köszönöm. Nem mondtam senkinek. De most talán  … Szeretem magát.” Ekkor felkapcsolták a lépcsőházi villanyokat. S hirtelen  … egy csillag a földre hullt. Átszelve az ég titkos sűrűjét, s visszatért oda, ahonnan elindult. (…)

áramkimaradás. a szépség és a szörnyeteg. hideg. meleg. barbie. tündérfölde. álomvilágunk hirtelen fényei. óriások. törpék. hófehérke. rómeó. júlia. levél. ruha. asztal. szék. zsemle. fa. kép. szem. akarat. remény. küzdelem. tőr. harc. semmi.

az élet szép.

Hideg. az új padló hidegebb mint a régi. újjabb de hidegebb is. kiaz aki a padlón fekszik fél centire az ágy mellett. ez is igaz. hideg. határozottan hideg. meleg van de mégis fázol. nem is gondolkodok már. érzek. vagy talán azt sem. nincsenek érzéseim nincsenek gondolataim. ezt akarom állítani. pedig a vlóség sokkal több. érzek annyira hogy fázok. kívül belül. beteg vagyok. hideg van és én beteg vagyok. süt a nap. mégs fagy van valahol.

annyi miért... annyi megválaszolalan kérdés. annyi kérdésnélküli válasz. mire jó mindez? mi a francért élünk? mért? a barátainkért? egyedül enm könnyebb? nem kell vigyáznunk másokra. akkor miért van szükségnk mégis rájuk? mert vigyázni akarunk vkire? nem ez nem barátság. ez csak a saját érdekünk hogy tudjunk vkire vigyázni. mindannyiunk önző. nem értük. magunkért vagyunk velük. hogy legyünk vkivel. mert egydül nem jó. bármit is teszünk bármi jót is nekik, mindig magunkért tesszük.. önző kis szennyel és mocsokkal teli életünk van. és nem lehet betüzelni. nem.

miért sírunk? miért vannak a könnyeink? ez is scak magunk miatt hogy sajnátlassuk magunk?? de amikor egyedül vagyunk és egydül sírunk.. mit várunk ki sajnál majd? Isten?? és majd megsegít ha látja hogy szenvedünk? nemhiszem. akkor mi a franc értelme van mindennek? ténylegesen tud vki segíteni rajtunk? senkisem. csak saját magunk. beleragadtunk a saját egyszerű vagy éppen túlbonyolult életünkbe. és várjuk a változást. azt hisszük teszünk érte. de valójában nem teszünk semmit sem. ülünk egy helyben egész életünkben. azt hisszük teszünk harcolunk dolgozunk szenvedünk. de valójában talán csak ülünk és szemlélődünk. ey nagy körben ülünk és nézzük ahogy mindenki ül. van aki kerresztbe tett lábbal van aki egyenesen van aki görbén.... bénák vagyunk. sánták és vakok. ülünk és várunk. nevetünk sírunk. és minennek mi értelme? semmi. nemhall meg soha senki minket. egyedül az ismertlen valóságban. sokan az ismert illúzióban. melyik a jobb?? nemuyganaz? de talán.

miért hallgatunk zenét? miért beszégletünk? és miért pont arról amiről? miért pont azzal akivel? egyedül is tudunk beszélni. válaszolni nem válaszol senki. de az igazi beszédben is bárcsak ne válaszolnának néha. mit szeertnénk? mit akarunk elérni? miért harcolunk egész életünkben, az életért vagy a halálért? mennyi minen. amire talán nem is akarjuk tudni az igaz választ. amiről inkbb hallgatunk. fájdogál bennünk néha. de talán jobb így. talán nem. nemtudhatjuk.

nemtudhatjuk. ezért csak sírunk nevetünk hallgatunk beszélünk(néha ordítunk) és élünk vagy halunk tovább... nem is akarjuk megkeresni a válaszokat. nehezek és félelmetesek. félünk tőlük. egyértelmű. mindenki fél tőle. az életünkben élünk vagy csak élés címszó alatt egyre közelebb kerülünk a halálhoz? élünk vagy halunk? érdekes. nemtudom. sírunk nevetünk vidáman szomorúan tovább...

ennyi az életünk. és egyszer meghalunk. igaziból. és akkor már nem lesz hova gondolkodni. akkormár hideg lesz a padló mindenhol mindenkinek. vagy épp meleg. nemtudhatjuk. meleg hideg sírás nevetés. halál élet. mennyi ellentét és talán mind uyganoda köt ki. mind a harcról szól. a harcról amelyet nem is mi kezdünk (talán). azthiszem lehet 9hónap alat készülünk fel rá. de abban sem vagyok meggyőződve mitnahogy senki sem, hogy nem e évezredek évmilliók óta készülünk. amióta van ez a vmi. aminek nicns neve. nemtudom énsem. te sem. ő sem. senki sem. így hát maradt a hideg padló... görnyedten, fázva, hallgatva ... megmaradt az ahonnan kiindultunk. ahol kezdődött..  a hideg.

visszaolvasgattam a dolgokat. érdekes mert néha két ember összevegyül. hol az egyikről beszélek hol a másikról. és egynek tűnik. hát akkor elmondom kettő van. az egyik a régi akihez hozzáfűztem magam akihez ragaszkodtam már messze jár. és én taszítottam el. eltaszítottam és ez volt a helyes döntés. viszont van mégis olyan emebr akihez msot ragsszkodik. egyiket elengedem, belekapszkodok egy másikba, mindig függenem kell valakitől. az életem ilyenné teszem, ilyenné tettem... nemtudom hogy miért csinálom mindig ezt. kapaszkodok. pedig lehet sokkal erősbb lennék akkor ha elengedném a dolgokat. lehet attól válunk igazán erőssé ha magunk egyes egyedül oldjuk meg a dolgokat. sőt ez nem lehet. kezdek biztos lenni benne. magunk egyes egydül. de az nehéz. nem másokkal foglalkozni. egyedül megpróbálni. harcolni azértamit el akarunk érni. tudni kell győzni és tudni kell vezsíteni. de akkor a legnehezebb talán veszíteni tudni mikro tudjuk jól mit veszítünk. mikor már fádalom rá gondolni. de nem ragaszkodhatunk szögesen görcsösen éeltekhez,emberekhez. pedig pontosan ezt teszem. függök másoktól. erős heroinsita lehetnék. érdekes mert aki drogozik azt nem úgy szoktaták le a drogról hogy elé tesznek egy kicsit belőle hanem hogy messzire elszigetelik tőle. és úgy talán sikerül. pediglehet attól válnánk igazán erőssé ha látnák, ott lenne előttünk a drog és lekötnék a kezünket. ott kéne ülnünk vele szemben és nézni. látni és szenvedni. de lehet egy idő után beletörődnénk hogy sosem érhetük el. vagy örökké sznvednénk. valószínűleg minden ember beletörődne hogy letud lekell mondania róla. piszok nehéz. de talán ez az egyetlen megoldás. az egyetlen igazán tartós és megfelelő. nehéz. nehéz. de meglehet tenni talán. fájdalom terén borzasztó. de ha sikerl akkor el tudod mondani hogy igen neked ment. midnen tettünkben minden dologban az erőre támaszkodhatunk. ahhoz hogy elérjük a céljaink, ahhoz hogy legyünk valakik. erő kell. szenvednünk kell a siekrért, a boldgoságért. de nem mindegy az sem hogy éjjel nappal nézzük adrogunkat és otrt ülünk három hétig hogy nekünk az kell, vagy a második nap után lemondunk róla. és ha úgydöntünk lemondunk akkor is folyamatosan szoktatni kell magunkat. mert ahhoz hogy igazán leszokjujk keméyn munka kell és sok idő. de mivan ha sietünk. ha nemakarunk lassan leszokni. ha gyorsan akarunk változást, gyorsan akarunk sokat. nem fog menni. sokkal rosszabb lesz. sikeülhet hisz talán semmi sem lehetetlen vagy minden az. nemtudom. de valószínűleg le lehet küzdeni mindent. csak iszonyú néha. de sikerülhet. ha akarjuk. de mivan ha nem akarjuk de tökre nincsen értelme. akkor is rákelljönnük hogy nicns értelme. szükségem van a drogra, de sosem lesz családom és seki sem fog szeretni ha csak a drognak élek. ezt akarom vayg azt a néhány pernyi boldogságot amit kapok a szertől. nemtudom. éppezaznemtudommár eztsem. szükségünk van időre. de a gondolataink a legnagyobb ellenségeink. egyre jobban kívánjuk és egyre nehezebb és eléd teszik ráadásul és lekötik a kezeid. nézd nézd nézd. és jöjj rá hogy nem éri meg. de mikor jövünk rá? van aki kétnap után vagy van akinek meg még három hét után se szilárdak a gondolatai... akkor nincsen megfelelő kezelés erre? mindenkinek más és más. mindenkineknehéz. van akinek kevésbé van akinek jobban. de valójában mi nehezítjük sok esetben a sorsunkat. szóval így elég bonyolult az életünk. és ha belegondolunk hogy mi tesszük ilyenné akkor csak nevetni tudunk már. a saját szerencsétlenségeink fölött. a saját hibánk. ha elkezdünk drogozni az is a saját hibánk. nem kényszerítenek. mi vagyunk hibásak.szenvedünk. tök feleslegesen. hiába. miért? mert azthisszük megér néhány percnyi szárnyalás egy egész életet. tévedünk. boldog lehetsz kétpercig is és egy egész életen át is. melyiket válsztod?? azt hogy megpróbálsz olyan életet élbni amiben nem tökéletes midnen, de viszonylag szilárd és viszoylag egyedi és másokhoz nem ragszkodó vagy a tökélestes boldogáságot választod, amiben élhetsz kétpercig, aztán visszazuhansz az egyre nehezebb hétköznapokba. van választásod. a dötés a te kezedben van. nem kérem hogy sziládan áljjon a kezed, de neremegjen. dönts úgy hogy nebánd meg a döntéseid. egy életed van. egy lehetőséged. ha elhibázod nem kapsz új eséylt. vigyázz rá. és bírd ki. a drog nem a minden. csak egy részlete a mindennek. a mindennek ami enélkül a tiéd lehetne akár.  csak gondold át. és próbálj meg leülni vele szemben nézni és erősnek maradni. szoktasd magad. harcolj és küzdj. minden erről szól. küzdj és harcolj. szenvedj. de soha ne add be a derekad. soha ne add fel. mindig van más lehetőség. mindig két út van. felelősen dönts mervisszafordíthatatlan ez a döntésed. nehéz lesz nem mondom hogy nem lesz az. de megtudod csinálni. harcolj és soha ne add fel. nem lehet erősebb nálad. tűrj harcolj szenvedj... küzdj de ne add fel... kérlek ne add fel. saját magadért küzdesz, talán magadért megteheted ha másért nem is. de próbáld meg kérlek. kérl...

érdekes dolog ez. aztmondjuk a két világunk egy nap majd összeolvad. de hány ember világa fog összeolvadni... minden összaolvad egy nayg masszává vayg csak a fontos dolgok egy kis apró ponttá. minden újra az lesz ami rég volt. minden újra kiindul abból hogy Isten vagy abból hogy indák. miből indul majd ki újra. újra ez lesz ha majd egyszer ennek avilágnak vége lesz. újra lesz olyan világunk amilyen most van. lesz oylan világa vkinek. és akkor is lesz Noé vagy akkor már újra megteremtődik midnen pont. minden és minden legelőlröl. érdekes ez. vajon mennyi minden váltzna meg az új világban. lehet ohgy ugyanez történne abban is mitn most. lehet hogy újralejátszódna egyetlen film sokszor egymásutánban. lehet megtörtént ez már valamikor. és msot újrajtszuk. lehet uyganazok a dolgok. a háborúk az éeltek a hibák a tévedések a boldogságok. lehetséges ez? nemtudom nemtudhatom. senki sem. erre még a tudósok gondolkdoása sem terjed ki. vajon hogytörténnek a dolgok? ezek a dolgok?? és egy újab feltevés. mivan akkor ha nem is volt ez még a világ megteremtéseelőtt. ian ha egyszerűen ez volt 500 évvel ezelőtt is. oké van történelem meg minden de kimondja meg hogy biztos ígyvolt. vannak leírások. de se tesem én sem a nagyapám nemélt akkor. akkor honnan lehetünk biztoak benne. oké tudom vannak leírások. de az sem biztos teljes egészében. akkor nemétem. el kell hinnünk? hinni kell ebben is. hinni abban hogy volt hogy úgyx vot ahogy azt leírták?? mindenben hinnikell?? pontosasbban csak hinni lehet bennük?? nemlehet bebizonyítani igazán talán. ez érdekes. az igazán fontos dolgokban scak hinni tudunk nemláthatjuk őket. ez érdekes nagyon. Istenben is csak hinni tudunk nemláthatjuk.  a szerelemben is csak hinni tudunk. csak hihetünk. nemláthatjuk. érdekes. az igazi és jelentős dolgokban csak hihetünk. de miért?? ki szabályozza ezt, azt hogy miben hihetünk és mit láthatunk?? erre ember nicnsen. de ha arra gondolok hogy Isten, akkor meg ő miért nem dönt úgy hogy láthassuk ezeketa dolgokat. mért nem láthatunk mindent. mértkell a hitünk.mire jó valójában. a hitünkből fakadnak a félreértések a fájdalmak és a remények is. a reményeinkben sokszor csalódunk. ennek kvöetkezéseképp a hitünkben is tuduk cslódni ezáltal. akkor miért kell hit?? sokszor nemértenénk férle semmit nemreménykednénk ha nemlenne hitünk. a hitünk pedig szorosan kapcsolódik a fölös és idegölő gondolatainkhoz.. akkor mégsem a gondolatokból indul ki minden. a hitből?? mivolt előbb a gondolat vayg a hit. elvileg a gondolatot mondhatnám. de ezt tudja vki pontosan? senki. oké vannak tudomáynos dolgok. de azoakt biztosan tudjuk. mennyi kérdés. ésmenynire nemkapunk választ. érdekes. kiszabja meg azt mrie kapunk váalszt és miben higgyünk válasz helyett?? nemtudom. de vkinek tudnia kell. elvileg vki tudhatná. de ki? vagy talán mégsem tudja senki sem. csak hihetünk abban hogy van vki aki felettéb áll mindenben és tudja a váalszt ezekre is. csak nemvelünk fogja elsőként megosztani. hihetünk ebben, vagy egy nap amirko a világaink összeolvadnak látni is fogjuk?? belemásztam a hitünkbe rendesen. sokhülye kérdés. de ki dönti azt el mi hülyeség és mi nem az?? ezis a hitünktől függ?? hogy abban hiszünk e hülyeség avgy abban hogy nemaz e.. de mivna ha a töbmmilió ember azthiszi ez hülyeség és valójában nemaz. mvian ha annyi ember rosszdolgoban hisz. kimondja meg mia rossz és mi a jó? kimondja meg mi az amiben hihetünk? amiben hinnük kell....  csak van vhol vki aki megtudja ezt mondani. deakkor is ott a kérdés. ha van ilyen akkor mért pont az aki. mért nem más. mért pont ő. lehetetlen kérdések lehetetlen választ adni rájuk talán.

who knows??  talán csak a hitünk marad meg nekünk amikor majd a világaink eggyé válnak..

Szeretni valakit valamiért?? de miért is pontosan?? mért szeretünk embereket? mért ragaszkodunk annyira másokhoz?? mért?? nagydolgok ezek. nagykérdések. szeretem. ezt mondani is nagy szó. nem egyszerű de valójában nem is bonyolult. szeretem. ez egy egyszerű kis darabja a lényegnek. a szeretem szó a szívünk egy elég jelentős darabja. talán valahányszor mondjuk ezt annyiszor leszünk többek vagy talán kevesebbek, attól függ... mért van az hogy nemérdekel ő szeret-e, te mégis szereted? fáj szinte kimarja az agyad darabkáit, kimarja a gondolataid, annyira szereted. de nemszeretheted úgy ahogy szeretnéd. ő nemvágyik rá. rád. sokszor ez nemcsak a szerelemről szól. egy baráttal is lehetsz ugyanígy. te akarod őt, a legjobb emberek egyikének tartod és szükséged van rá. de neki nincsen szüksége rád. neki nincsen. és akkor nemcsak a szívedet veszted el, utánamár nemkeresel mást. sokszor ez van a szerelemmel is. nem kell más. barát sem kell más. ő kell más nem. ennyi. őt nemkapod meg akkor inkább belehalsz. de mástne. igen és a szerelem is ugyanez. csak százszor rosszabb. egyetlen szó gondoljunk csak bele. egy szó szeretlek vagy éppen ennek a szónak a hiánya, egy egész életet képes megváltoztatni, képes tönkretenni egy egész életszerű kis mozzanatot.  képes tönkretenni ha engedjük. és sokszor engedünk ennek a nagy erőnek. csupán mert annyira szeretjük. de mindenesetre azt tudjuk, hogy mondani kell és nemcsupán mondani érezni. vkit szeretni kell. még ha ő nemis. de szeretni kell, szeretni muszáj, érezned kell hogy szeretsz. minden ezen múlik. a te szereteteden, nem másokén, csupán a sajátodon. te mennyit adsz. és talán reménykedhetsz benne, hogy visszakapod még azt a szeretetet amire vágysz. én mindenesetre kimondom. szeretem. szeretlek. csupán ilyen egyszerű:) mégis bonyolult.. de azthiszem megéri. főleg ha te is részesülsz e szó kis rejtélyében mások által is. talán. (...) szeretlek. énis. (...) csupán ennyi...

csak ülni akarok egy helyben vagy feküdni. átölelni magam és csak sírni. kiakarom sírni a fájdalmat de nemtehetem... nem... pedig anyira szeretnék sírni. és nemakarom abbahagyni. fáj ez az egész így. igaából én sem tudom mi fáj. de nagyon fáj és nagyon ijesztő érzés. úgyérzem megtudnék halni. mársokszor akartam, de most igazán úgyérzem meg tudnék. szóval érzem magamban a késztetést. azt gondolom a halál ennél jobb dolog. ennél a kétségbeesett sikoltozásásnál amit nem hall meg senki. elgurult a pirula és az életem is elszaladt vele. kicsúszott az irányítás a kezeim közül. félek.furcsa dolog. annyira fura érzéseink vannak nekünk embereknek és talán ez a szép benünnk. vagy a nem szép. attól függ honnan nézzük. néha csak egy szóra vágyunk.néha meg pont azt az egy szót nem akarjuk hallani. ahhoz hogy fenntudjuk tartani a létezésünk, ahhoz nagyon keményen kell szorítani a fogunk. összekell szorítani az álkapcsunk és nempróbálni meg helyrehozni a dolgokat, csak tűrni kell, talán rendbe jönnek maguktól is. vagy nem. de mivan ha nem. mivan ha végső kétségbeesésünkben helyre akarjuk hozi a helyrehozhatatlant?? mivan ha nemsikerül? akkor majd egy idő után magától rendbe jön?? vagy nem. (?) mikor van a legvégső állapot?? mikor fog rendbejönni minden? avagy mikor unjuk meg hogy nemjön rendbe? és mikor fogunk beleroppani a fájdalomba?? mikor jön el az a fájdalom aminél nincs rosszabb? van egyáltalán olyan állapot amikor már nincsen rosszabb? kitudja a kérdéseinkre a válaszokat.? mért nem válaszol senki sem. mért nem tudja senki sem. mért?? miért?? ha egyszer csak arra a kis válaszra van szükségünk mért nem kapjuk meg?? mért?? mért?? mért...

nemértem ezt a dolgot. vannak napok amikro csak rossz doglok történnek velünk és vannak napok amikor csak az örömöt és a boldogságot, csak a jó dolgokat érzékeljük. mért nem lehet minden napunk ilyen?? persze amiat hogy ha csak a napot látnák nem tudnánk anyira értékelni igaz? csak akor ha néha el kell viselnünk az esőt is igaz?? lehet van benne valami. de mégis. nemértem. fura ez. mért van az hogy sokszor sok embernek sokkal több rossz napja van mitn jó..? vannak ilyen mázlisok vagy nemistudom hogy lehet menevezni ezeket az embereket. de msot őszintén ki dönti el ezt hogy ki mien sorsot kap? hogy kinek van sokkal töb szarnapja?? vagy scak egyszerűen optimista és pesszimsita felfogás kérdése az, hogy mennyire szaregy napunk ill. mennyire jó. ezt nehéz elhinni... nemtudom. van amirko minden összejön. nehéz az élet tény és való de senki sem modnta hogy könnyű lesz. a sulira sem mondja senki hogy hú de könnyű lesz. hát nem is az. ebben azeglsz iskoladologban a legnehezebb talán az hogy találj jó perceket, jó napokat a sok tanulás között. és ez nemkönnyű. ezt sem mdonta senki, hogy könnyű lenne. fura. senki enm mond semmit. mármmitn nem közlik veled előre tényként hogy ez könnyű lesz ez nehéz ezt élvezni fogod ezt nem... a legötb embernek magának kell felfedeznie élvezi- e a dolgokat. bizonyos dolgokat. nem is csak hogy rájönnie élvezi e hanme eldöntenie élvezni akarja -e. de akkor ez is csak szimpla hozzálás kérdése. érdekes. akkor midne hozzálás kérdése lenne. nemhiszem. de akor sokal egyszerűbn lene hogy én aztmodnom optimistán fogom felfogni dwe hiába mondom ezt úgysem elsz így. érdekes elhatározás kérdése . elhatározod hogy optimistán fogod fel. és talán mégse sikerül. hiába fogod fel optimistán azt hogy te msot optimsita leszel talán mégse sikerül. ez talán a legnehezebb a hozzállás. pedig minden ezen múlik elvileg. kivéve ha nemtevagy a világ legszerencsétleneb embere. mert akor nem hozzáállás akor sors kérdése. de ilyen meg nincsne hogy ez te vagy ez meg te. senki sem köti le hogy te ki avyg a sokmeber közül. ilyen sincsen. vagy talán ez is caak hozzáálás az hogy kikötöd e magdnak.. who knows??

azt hiszem valamit kihagytam két írás közöt kimaradt egy. ittvan tessék. lezártam. igen talán a pontot nemtudom kitenni örökre, talán mert annál szorosabbnak éreztem mindig ezt a kapcsolatot hogy letudjam zárni egy egyszerű kis ponttal... azthiszem egy vessző azért mégis van a mondat végén... nem zárja le az egész mondatot, de egy részét igen. azt a részét amit le kellett. igen kellett. így ó neki is nekem is. így mindenki elvan magában. fontos kitenni néha bizonyos írásjeleket különben midnen olyan összeolvadt maszlag lenne és nemértenénk a fontosságukat a dolgoknak. sokszor egy apró kis vonal vagy pont megváltoztat sokmindent. a hangsúly is megváltoztat mindent. és ez csak a beszédről szól. mivan az élettel?? ott is más a hansúlyunk ott még a hangok is teljesen mások. különböző korszakainkban éelthelyzeteinkben másként cseng dalunk egyedi szólama. mindig másként. örökké változunk mi magunk is, mégsem tudju elfogadni azt hogy körülöttünk mások is változnak. az emberek és a dolgok is. minden múlandó semmi sem örök. mégis minde továbbél valamiben vagy valaki másban. ami bennem ma már nincs az holnap talán benned van. szeretünk néha változni. időnként szükség van rá. elmegyünk a fodrászhoz veszünk új ruhát, de vajon a lelkünk is változik?? érdekes. sokszor azt hisszük változunk sé valójában ugyanazok vagyunk csak mások véltoznak és magunkat is másnak érezzük ezáltal.  de úgy igazából... ki mondja meg nekünk azt hogy mi a helyes mi a jó és mi miért trténik megtörténik e egyáltalán ez vagy az vagy csak mi gondoljuk megtörténtnek?.. tényleg változunk vvagy csak ezt hisszük? ki modnja meg az igzaat?? megmondja vki vmikor mi hogy jó és mi a rossz igazából?? kiaz aki ítélhet és ki az aki megválaszolja azokat a kérdéseket amiket talán megválaszolhatatlannak érzünk.. senki. akkor hogy igazodunk el tévelgyéseink között és botlásaink eredjében. hogy tudnánk magunkra vigyázni ha senki sem mondja meg mi az igazán járható út?.. higgyünk vmiben. vkiben. ez az egyetlen talán ésszerű legalábis tömegek által elfogadott válasz. igen de ez csak a hitünk. ezt enm tudjuk hallani nem válaszol senki igazi hanggal a kérdéseinkre. honnan tudjam meddig kel beteni a mikroba a kaját?? senki sem mondja meg. vagy odaég vagy nem. szerencse... az élet is szerencse volna? érdekes... mivel anyni ember él szóval anyi midenkinek van élete érdekes ezt elmagyaázni... és akkor több ezer sőt több milliárd ember a saját szerencséjére lenne utalva?? vagy a hitére?? választhatunk talán a kettő közül.  és akkor újra itt a kérdés. a kettő közül melyik a helyes választás?...

érdekes... hogyha azt nézzük hogy fekete és fehér... fény és sötét..  kimondja meg kidönti azt el.. melyik a jó és melyi a rossz?? hisz mindkettőben van vmi ami jónak mondható talán. lehetetlen megmondani melyik az igazán jó. lehetetlen. talán a lehetetlen az életünk legnagyobb csodája. a világ hét csodája közöt lehete emlegetni.. igen csak emlegetni.. mutogatni nem. ez a gond. amit nem látunk arról nem bezsllünk annyit... pedig talán sokkal fontosabb a látható valóságnál. talán ez az igazi csoda. a láthatatlan valóság. who knows?