no kommment

egy bazár. egy bazár az életünk. leginkább ahhoz tudnám hasonlítani.. annyi minden van az asztalon és te döntöd el msot ez kell otthonra és megveszed vagy inkább otthagyod mert már van belőle ezr otthon. fura. így hirtelen a fájó emlékek az égető sebek és a megpróbálom elfelejteni nevű dobozban található kacatok jutnak eszembe elsőre. már van otthon rengeteg fájó sebként dühöngő pillanat de újra és újra veszünk egyet a piacon a bazárban. mert szükségünk van még egyre otthon, legalábbis ezt hisszük, ezt akarjuk hinni. és valójában szükaségünk van ezekre tényleg mert még amikromegveszük egy jó kis doboznak gondoljuk szép meg minden elég nagy sok minden belefér, de mikor otthon kicsomagoljuk lészreveszük nemelég nagy és jön szét az oldalán.. a doboz szétfog esni. egy piacon a sok bazár között nem kapsz elég erős dobozt magadnak. lehet hogy elsőre jónak tűnik de később uganyúgy fájó sebként fogja égetni egész lényedet letépi a húst szép tenyeredről és nemtudod már visszaragasztani a doboz oldalait. van egy pár fadarabod meg egy szép külső borításod. igen megvan a dobozod. az üres doboznak nem mondható valami amibe egész sok minden belefért attól hogy szétesett az oldala a teteje meg az alja. benne van már a keserűség a tanácstalanság az eltépett oldalak egy üres füzetben a sírva nevetés mámoros fájdalma és minden belevésett szó és érzés minden fájdalom belefér egy ien kis szedett vedett dobozba. jól néz ki igen jónak tűnik bírja valameddig aztán meg tökremegy. mikro jövünk már rá arra hogy nem a bazárban kell keresni, hogy vannak olyan helyek ahol igaz drágábban kicsit több keresés után nem az első sarkon lévő kis piacon, de megtalálhatunk olyan dobozokatolyan dolgokat amik nemjönnek szét napok után, amik bínak éveket, hónapokat. nehezebb megtalálni őket, de megérik. mi mégis csak a bazárban kutatunk kacatok után. keresünk és találunk valamit beleszeretünk és azthisszük igen ezt kerestem már mióta ez yolan szíű mtin otthon a bútor jólesz ez. jah igen, hazmész és rájössz a bútor még sötétebb is otthon neked meg van egy újab dobozod amit feleslegesen vettél meg. nemviheted vissza... bevágod a szekréy aljára az össze többi lom közé és ahogy egyre több és több lesz egyre  kevésbé fér majd el ez midn a szekrénykédben. a ruháid sem férnek már el, de a dobozokat őrzöd mert "valamire még csak jó lesz" igen valamire még jó lesz. egy nap kiborul minden a szekrényből és viszatuszkolhatod de midnig kifog esni amierko bedobsz egy újab darabot, újra és újra kiborul és feltépi a leragasztott darabokat is. egy kis időt kéne rászánnod de viszont az elhatározás nem kicsi. lefotózhatod a dolgokat "szép színes doboz ez is igen de sosem hazsnáltam és sosem fogom, viszont nemférek el tőle." ezzel a gondolattal kidobhatnűd a használhatatlan minden héten vásárolt kacatokat amiket nemakarszmár látni és fáj az hogy mindig előjönnek előnyomják magukat és neférsz el, nemcsak a szekrényben már a házban mdienhol ők vanak. a kacatjaid a lomjaid a bazár elfoglalta az életed és felemészti ha nem teszel ellene.. nehéz igen, nagyon nehéz elhatározni hogy holnaptól nem lesz ami kigurul a szekrányből mert minden egy nagy fekete zsákban kirakok a szemetesbe... igen. talán elég erős tudsz lenni hogy ezt megtedd. de legközelebb újra elmész a bazároshoz "úh degyönyörű kistáska ez kell nekem enyi pénzért meg pláne.." igen és kezdődik elöoről megveszed mivel már üres otthon a szekrény már van hely neki eltudod tenni othon de hazaérve úgyis bedobod a szekrénybe és kezdődik elölről. nemtanulsz a hibákból.... az életedben csak egyre halmozod a kacatokat, a bazársoron vásárolt lomokat. nem. nincsen aki megállítson. benned van a felismerés legmélyen csal elő kell hoznod de ha előrángattad onnan nemszabad visszadobnod a szekrény legmélyére újból.

De hol a pont? Vége, de hol a pont mégis. Talán attól hogy kimondod hogy vége korántsem most a vég.még lehet nem tette ki senki sem a pontot. a mondat befejezése a pont. nem a szó hogy vége. hiányzik a pont. innen is. mindenhonnan ahol vége egy ont még lóg a levegőben és mikor tesszük ki? talán sosem. akkor hogy lehet vége. pont nélkül nincs vége.de a pontot kitenni nehezebb mint megírni egy egész történetet, a pont a legnehezebb.A PONT.

Valami hozzáfűz, egy láthatatlan szál,egy elszakíthatatlan kapocs.Már próbáltam széttépni, már próbáltam elhitetni magammal hogy vége.De nem, ennek sosem lesz vége és sosem lehet. a hétvégén volt egy igazán jó beszélgetésem egy barátommal és hirtelen úgy éreztem nem akarom utálni de szeretni sem akarom és eltudom feljteni akkor még nem gondotlam így erre, de úgy éreztem el tudom tépni az eltéphetetlent. Tudom ki ő valójában ismerem jól, minden olyan személyiségjegyét ami miatt gondok mindig is voltak és mindig is lennének. de mégis kötődöm hozzá mégis kell. hasonlítunk. nagyon. olyan mintha a testvérem lenne, akivel iszonyú sok és közöstulajdonságunk van. de én nem akarok a testvéremként tekinteni rá. nem én valami egészen msát keresek benne. azt amit talán már megtaláltam és most is pl. néha jön a felismerés, hogy ez mégsincs benne, hogy csak szeretném benne látni. de vhol benne volt egyszer régen. vmi volt egyszer régen és én még mindig ezt az egyszer régent látom ott belül. pedig tudok mindent, ismerek minden tényezőt ebben a kapsolatban és mégis. nemlátom. ismerem és mégsem tudom mivel, kivel állok szemben. úgyérzem mindig tud újat mutatni csupán azzal a egyszínűséggel, ami olyan színessé teszi őt. többet látok benne mint ami van. megitn kétségek között gyötrődöm.az állandó kétségeim, hisz mi nem vagyunk és talán nem is akarom. mégis vmi összeköt vele. valami komolyabb és valami olyan amit talán sosem fogok megérteni. fura,szinte az összes emberi kapcsolatomban ilyen vagyok, igazából nem tudom mi köt össze emberekkel ilyen hihetetlen erősen. miért ragaszkodok enynire embrekhez tárgyakhoz. nem tudom megmondani mi miatt. a saját életem szól talán arról hogy mások életét próbálom az enyémmel párhuzamba vonni,az enyémmel hasonló utat keresni benne. nem vagyok az aki lenni szerenék. keresek valakit. akibnek az élete úgy tökéletes ahogy én is szeretném. valami oylat keresek aki én vagyok. de ilyet nemtalálok senki másban. nem próbáltam talán még a saját életem párhuzamba kapcsolatba vonni önmagammal. nem mással kellene,magammal.  egyik barátom ezt mondta rólam. és milyen jól lát,mennyire tisztán foltok és üres ablakok nélkül. hihetetlen.

           "hát így a megjelenésed úgy alapjáraton ha rádnézek
            olyan kifinomult de a hajad összevissza áll és nagyon
            pesszimista fejed van néha de úgy beülről szerintem állati érzékeny vagy és tele
            vagy kétségekkel
            szerintem nem találod a helyed
            mert beleragadtál egy valóságba a sajátodba
            és nem hiszed el hogy léteznek más valóságok is mint pl az
            enyém de szerintem infóórán nem csak a vizsgaanyagot tanultad
            hanem azt is hogy más  felfogás is létezik
            nem tuodm hogy segítettem -e ebben és hogy örülsz- e neki"

ehhez azt tudom hozzáfűzni hogy infó órán mellete ülök,legalábbis ültem de remélem jövőre is.és tényleg tanultam sokat, nem ítélek el valakit ha meglátok öt piercinggel és felálló hajjal. megpróbálok rájönni hol van benne az igzai önmaga,az amit ki akar ezzel fejezni és hol vanaz amit tömeggyátmányként tesz. azt gondolom, nem a saját valóságomba ragadtam, mert nincsen saját valóságom ez nem valóság amiben élek ez vmi sokkal nehezebb és rosszab hely talán. az ahol nemtudom ki vagyokhol és merre tartok. de pl az infóórákon is mindig önmagam kerestem. és ki tudom jelenteni azt, hogy vannak pillanataim amikor naygonszeretem a rasmust. és ezt egy éve még én sem tudtam volna elképzelni:) teljesen jó megítélés kell ehhez hogy vki ennyi mindent tudjon rólam. a hajam mindig kócos nemtalálom viszotn kifinomultnak magam.keresem a helyem de nemakaroktömeggyátmáyn lenni. vmi olyat keresek ami igazi és egyéni. bár sztem igy is elég egyéni vagyok a hülyeségeimmel,de olyan szeretnék lenni akit szeretnek is talán. eszméletlen hogy ragaszkodom emberekhez életekhez és a szeretethez. függő lettem talán. a saját kis világom függője. és nemtudok kiszaakdni ebből, és nemtudok ebből másokat kiszakítani és valahol legbelül nem is akarok. görcsösen ragaszkodom és pont ezzel tolok el mindent. keresem azt ahol az vagyok aki egy éve voltam. felelőtlenül nevetve tollasozva. és attól félek ez újra már nemtud valóra válni csak talán vele. és ez lehetetlen talán. nem hiszek benne. nem hiszek az álmokban. keresem őt pedig ittvan melletem. vmiért mindig velem van és bennem, pedig ő már nem akar bennem élni én szorítom görcsösen a szívemhez, és ezzel az erős gúsbakötöttséggel szorítom a szívem is. szorítom magamhoz ert félek darabokra hull és eleszik minden. és nem lesz senki aki ott éljen velem. ott ahol a világom és a valóság eggyé válik ahol a láncon fűzött rabjaim szorítom ahol elfeljtek álmodni,ahol csak arra gondolok mi lesz holnap. és elfeljtem hogy ma is létezik. de nemakarom elengedni mert néha még remélek. remélem őt és azt hogy megélhetem a mát. vele vagy nélküle. de teljesen, szívemmel szabadon.    egy kedvenc filemből egy idézet: " Nem volt vége, még mindig nincs vége..." igen akkor és ott mi nem fejeztük be a történetet pedig bekéne már. az elvarratlan szál ott lebeg a szélben és én erősen kapaszkodom belé nem engedem el. pedig lehet az volna a befezés ha a szél elvinni máshova a hirtelen jött képzelettel a pontot a mondat végéről... lehet.

Vmiért minden változik.van vmi jó,történik veled vmi igazán emlékezetes és el kel romlania. nemtud sokáig megmaradni az az állapot. és az új pedig úgy csap be mint a villám,hirtelen nagy fénnyel és óriási kárral mint amit a villám okoz a fákban. egy hosszú nap után lecseng. de nem múlik el az utóhatása. ott van a kidőlt fa az elsodort háztető és a megtépázott lelkek közöt az a nyomorult érzés hogy vmiért kellet ez,erre rá voltál szolgálva talán. talán jogosan kaptad... kérdezed akkkor hogy miért?? és ki válaszol?? senki. néha rád dörren az ég és ennyi. fejtsd meg,jöjj rá magadtól mi miért. mindenféle különösebb segítség nélkül oldd meg. nemfog senki sem segíteni. annyit kapsz állítólag amennyit elbírsz de kitudja pontosan mennyit bírsz el?? mivan ha nembírod el mégsem?? mivan ha nemtudod egyedül megoldani? ha túlkevés vagy?? kezdj el erősíteni hogy felnőjj a feladathoz?? mit várnak el tőled?? oldd meg,fűrészeld szét a kidőlt fát ne látszódjon hogy vihar tombolt.de mivan ha eltörik a fűrészlap és ott állsz törött fűrészlappal a fa mellet és nézed és nemtudod mit csinálj.?? mindenbizonnyal vegyél másik fűrészt. vagy hívj vkit aki segíteni tud. de annyira vagy önérzetes és már egyszerűen nem tud senki sem segíteni hogy nem hívsz senkit. csak állsz a fa mellet és nézed ahogy jön az új vihar és hirtelen beléd is belédcsap majd a villám.. ezt akarod??valóban ezt szeretnéd?? nemhiszem.akkor állj fel menj el a boltba vegyél másik fűrészt és vidd el onnan azt a kidőlt fát aztán ha végeztél menj át a szomszédba és kérdezd meg tudsz e segíteni neki is szétfűrészelni a kidőlt fát vagy segíts újraépíteni a tetőt amit levitt a szélvihar?? ezt választod vagy inkább megvárod amíg belédcsap egy hirtelen fénycsóva és aztán mehetsz a botba akár faládáért is.. meik tűnik jobb megoldásnak?? neharagudj melyik tűnik egyszerűbbnek?? sokkal egyszerűbb várni az új vihart hátha szétvágja a fát de mivan ha téged is szétcsap egy szikra?? küzdesz inkább a fa ellen és elmész veszel új fűrészt vagy megvárod amíg majd vki jön és segít és lehet hogy téged is kettévág?? melyik az egyszerűbb megoldás és melyik a megtérőbb??hát nemtudom. döntsd el te. hisz a  te életedről van szó. a te fád. de az is lehet hogy nem jön új villám te meg állsz ott életed végéig várva egy szikrára,egy dörrenésre ami felébreszt. de választhatsz, vehetsz új fűrészt. addig amíg be nem zár a bolt...

Hát valóban ennyit ér az élet??

Fura mert ezek itt régi versek... mamár teljesen másképp gondolok minderre.némely verset már bánok hogy megírtam ez is de ritka. de végülis az is én voltam csak egy más korszakban lehet hogy amit most írok azzt később nemfogom szeretni, de végülis nemis a verssel votl bajom vagy van, hanem a mögöttes gondolattal mert tudom miért írtam és az oan durva. van olyan gondolat ami ma már nemjelent semmit. és el sem hiszem hogy ez én votlam. érdekes mennyit változnak az emberek..főleg amirko már ien öregek mint én:P  nah mind1 is, a töprengést a múlton már másra hagyom én rágódtam eleget ezen a csonton. így most jó. határozottan jobb.. és most új gondolatokat kell írnom hogy legyen min rágódni később. najó vicceltem,én többet nemfogok a múltamban élni még akkor se amikor a jelen lesz majd a múltam. elegem lett ebből. csak a jelen, meg néha max a jövő:) vagy nemtudom az a lényeg hogy nedobom el a múltat de nemélek benne, tudom hogy volt és talán néha szépként tekintek majd vissza rá:) fura menyit változunk egy hét alat is akár, sőt akár egyetlen pillanat is elég néha. szép ez az élet így... minden mocskos késsel átszúrkált és kifordított valójában is szépként tudunk rá tekinteni talán,ez a csodálatos néha az emberekben azt hiszem.

Ami tökéletes…

( "A boldogság nem azt jelenti, hogy minden tökéletes...")

hát most látom csak talán kéne vmit magamról..hát én élek, nemtisztán de élek eben a szennyes mocsokban ami körülvesz, sok hanggal és sok névvel élek egy ideje. fáradtnak érzem léha magam aztán jön vki aki mégfáradtabb nálam és mintha most születtem vna meg akkor hirtelen. elfásulok sokszor aztán újra éledek. nemtudom mi értelme az életnek de talán(?) szeretek élni e tévelygésben e keresésben. talán már nemkeresek semmit ebben a világban talán mindent kersek még.nemtudom. fura az élet ez az egy mondat van ami manapság bennem kering. és talán így van, nehéz néha elfogadni amit kapsz, de néha még nehezebb nem elfogadni. csak nézz néha körül és rájössz hogy néha élni is kell. még akkor is ha megfakult mosolyod színe, ha kevésbé fényes a nap, még akkor is ha fáradt vagy. mertmdingi van vki akinek rosszab. és mdigni van vki akinek segíthetsz. és talán ha egyszer, vagy többször te leszel az akinek rosszab akkor majd más is segít. vagy jól megrúg hogy lásd hogy van fény a ködön túl:)

ennyire sötét volt,és ott álltam a híd szélén, és hirtelen annyit éreztem, hogy valaki elkapja a ruhám szélét, és ráncigál vissza.megfordultam, de nemláttam senkit. üres volt minden, és mindehol csend volt. nem is ért hozzám senki. de nem ezt én nem képzeltem ez télleg megtörtént. nem talán mégsem, lehet hogy nem is én állok ott a kikötőben lehet hogy valaki más. mivan ha nem is létezem, mivan ha nincs is létezés mivna ha semmi sincs. épp ezen töprengtem mikor újra éreztem, valaki megitn ráncigált. hát ez nem igaz, ilyen nincs. megfordultam újra. na ne. semmi és senki. oké én voltam hülye biztos. újra elgondolkoztam létezésem alapvető kérdésein, de újra és újra ráncigált valaki, mostmár nem is engedett el, hiába fordultam meg akkor is ráncigált, nem ilyen nemlétezik gondotlam, de tudtam hogy ennek van vmi oka. ennek az egésznek.töprengésemből felriasztot vmi,az hogy mire készültem, megfordultam és újra a vizet kémleltem, elgondolkdotam azon mit akartam tenni. nem ez vmi más már. nemhinném hogy valaha is eszembe jut még. talán az hogy vki itt ráéngatott az volt az ami megmentett. "köszönöm" ordítottam...nem állt ott senki nemvolt senki sem körülöttem, de a rángatás hirtelen abbbamaradt. nemakart már megmenteni senki sem. mert megmentettem magam. nem talán mégsem, ez nem én voltam ez vmi más vmi több... valaki aki rángatott aki nemis volt ott, rejtély volt ez az egész de tudtam hogy történt vmi akkor és ott... elfutottam és nemnéztem vissza az üres kikötőbe hova sosem megy hajó hol ember sem jár, hol én sem voltam talán...

Ölelj még kérlek...

// már el sem tudom talán hinni, hogy mi lett mindebből, nemakarom talán már látni sem.nem.. ő már más...sosem volt talán igazi, ez egy tréfás álom volt,ami azt hiszem elég groteszk befejezésű lett. szinte már fájdalmas. és mégis érzem már, hogy talán így jobb, nem akarok már beszéni se vele talán,nem is ismerem őt igazán. nem is ismertem.minden a múltam és nem élek a múltban már. ez így jó és így szép.

(ezt a verset am nem most írtam,csak hogy tisztázzuk, ezt még vmikor amikor azt hittem boldog vagyok... nemvoltam az igazán talán)

Igen igen..vmi változott, egyesk szerint a föld fölött lebegek.talán ők ezt hogy bodog vagyok így érzékelik nemtudom. talán igaz? nemakarok elszállni mert nagyot lehet zuhanni. bár most ebből a boldogságból is elég nagyot lehet. a régi blogom sztem nemírom többet v nemtudom még.az olyan más. de végülis az is én vagyok. azthiszem ez mégis jobb lesz ha vkit nagyon érdekel megnézheti végülis, de az elég kiábrándító, fura abba belegondolni hogy az is én vagyok úgy mindenestül, de talán nem is teljesen én, az álarc mögött rejtőztem akkor. és az az álarc távol volt tőlem nagyon. eleinte úgy terveztme itt csak a gondolataim írom le, de úgyérzem muszáj néha itt is írnom arról hogy forog a világ körölöttem hisz a tengelye a gondolataimnak és a körülöttem lévő világnak ugyanaz:) fura dolog ez az egész így vagy úgy,bárhonnan nézed fura. az élet nem arról szól hogy fuss vmi elől, fuss vele szembe és félj csak tőle nyugodtan..talán a félelem tesz minket igazán erőssé. who knows??

Most érzem azt igazén hogy valami változott...nehéz lesz megtartani ezt az állapotopt de küzdök érte..nekem ez az állapot az életem, minden más egy üres állarc...fura dolog ez, azthiszed hogy megtaláltad azt akivel teljes az életed és talán rájössz hogy egy teljesen más életet építettél teljesé vele. és amirko elvezsíted őt, azthiszed hogy elveszítetted az életed..és valóban elveszted, a régit azt ami nem volt igazi..és talán találsz vkit, akivel az életed az igazinak hiszed és most ez nemmámor ez az igazi és fintorgós valóságnak tűnik...nemérzed azt hogy teljes az életed de vele ha ő lenne akkor talén az lenne, de így is anak tűnik nélküle. fura dolog ez. aztmondják az ellentétek vonzzák egymást. megtaláltam a totál ellentétem, azt aki kívül belül más mint én. fura dolog, segíett rájönni hogy az hogy az ellebnntétedvonzod az csak arra utal, hogy vkit aki más mint te, annyira más hogy éépp ugyanolyan. asszthiszem most találtam vkit. de talán msot úgy gondolom, hogy nemkeresem már elkeseredetten azt ami jó.megtaláltam vmit ami magamtól talált rám.azthittem nincs ilyen és van. fura dolog..sokadszorramodnom már de talán az egész életünk fura. sőt nlha úgytűnik ez csak egy álom. de amirko felébredsz ottmarad egy elhordot ruha egy széttépet papír és rájjösz ez mind igaz volt...néha nehéz de megértem már nagyjából...téleg ígyvan minden okkla történik. ránézek és egy idegent látok...és ha a saját gondolataim olvasom néha akkor is egy idegent látok már. vkit akit csináltak, aki nem élt aki lett.. és msot érzek vmi erőset, erőltetettenk tűnk talán de érzem hogy ez így most talán jó lesz..és msot ebben a percbenújra jön a kétség..vártwm már rá mikor jön.most jött. fura dolog ez. nagyon fura. de talán minden furcsa és fura dolog különleges is.. nemtudhatod hogy egy ember furcsa vagy különleges, minden bizonnyal különleges.. nemtudom már ki írt dolgokat az én nevemben én voltam és érzem itt legeblül de ha ránézek már vki msát látok,egy olyat akit csináltak. olyan távol van tőlem néhűny dolgo néhány személya.némelyek ittvanak legbelül mások már messze járnak.van akit nemkell visszahívni már. van akit nemszabad elhagyni.. olyan távol érzem és tudok hogy távol is van, de mégis annyira közeli. aszthiszem ő az akiért érdemes lenne küzdeni,most még enmfogok talán.majd egyszer..ha sorsom ő akkor talán ha nem akkor nem...ez a szerelem játék amiben néha hatost dobsz és van hogy kimaradsz pár dobásból. van hogy kettőből és oankor türelmesen nézed a barátaid ahogy ők dobnak és erről szól az egész, talán az életünk is ilyen...néha nemte dobsz...és van hogy megnyersz egy játékot..de csak egy életed van..nemnyerhetsz mindig de midnig játsz:)

zárom soraim mára,jóéjt:)

…

 (ez már viszonylag régi vers..kb egy hónapos:)